Székely József szobrászművész emlékkiállítása

(1929. február 8., Erdőszentgyörgy – 2006. május 22., Székelyudvarhely)

A fa megmunkálásának igézete kerekesmester édesapja mellett keríti hatalmába. Szülőfalujában, majd Marosvásárhelyen a Kőrösi Csoma Sándor Polgári Iskolában tanult. Bene József 1949-es tehetségkutató körútja nyomán került Kolozsvárra, a képzőművészeti főiskolára.
Főiskolai szaktanárai Vetró Artúr, Kádár Tibor, Szervátiusz Jenő és Kása Huba voltak.
1955-ben végezte el a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát, a Bolyai c. szobrot, diplomamunkáját a marosvásárhelyi Kultúrpalotában őrzik.
1955–1959 között részese volt annak az alkotókörnek, amelyet a város képzőművészeti életét akkor meghatározó Haáz Rezső, Röszler Károly, Tomcsa Sándor és Verestóy Árpád, illetve az 1955-ben végzett képzőművész-generáció: Kraft László, Maszelka János, Nagy György, Sepsi Lajos, Székely József és Orbán Áron alkotott. Rajoni, tartományi és országos kiállításokon szerepeltek műveikkel, részt vettek a városszépítő munkálatokban, tevékenységüket egy székelyudvarhelyi művésztelepi kísérletként tartjuk számon, ami sajnálatos módon csak rövid ideig működhetett.
1960–1990 között a Benedek Elek Tanítóképző tanára volt, más helyi iskolákban is betanított, nyugdíjba vonulása után a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában is tanított egy évet.
Élete javát, 51 évet Székelyudvarhelyen élt, a közösség ismert, elismert és megbecsült tagjává vált, itt alkotott.
Fából, terrakottábból, márványból, műkőből, fémből készült kisplasztikái, plakettjei, szobrai és térplasztikái belföldi és külföldi köz- és magángyűjteményekben lelhetők fel. Szobrait fellelhetjük a helyi, a székelykeresztúri, csíkszeredai, marosvásárhelyi múzeumokban, a csíkszeredai Művelődési Házban, a gyergyószárhegyi művésztelepen, a homoródszentmártoni képtárban. Magángyűjteményéből a világ minden tájára jutott, Magyarországtol Kanadáig, Svédországtól Ausztráliáig.

Tanulmányút:
1974 – Lengyelország (a Romániai Képzőművészek Szövetsége küldte)

Alkotótáborok:
1979 – Szárhegy
1990-től – Homoródszentmárton
1990, 1993 – Sarkad
1994 – Kétegyháza (Magyarország)

Részvétele csoportos kiállításokon:
1955–1965 – Tartományi kiállítások Marosvásárhelyen
1967-től – Megyei tárlatok Csíkszeredában
1977 – Országos kiállítás, Bukarest
1979 – Megyeközi kiállítás, Brassó
1992 – Debrecen
1992, 1994 – Kovászna, Erdélyi Képzőművészek Kiállítása

Egyéni kiállítások:
1974, 1975, 1979, 1995 – Székelyudvarhely

Kitüntetései:
1971 – Románia Államtanácsának Érme a művész kulturális tevékenységének elismeréséhez
1983 – Barátság Alkotótábor Érem
2007-ben, post mortem Udvarhelyszék kultúrájáért-díjjal tüntették ki.

Alkotói ars poetica-ja:
„A képzőművészet sajátos nyelvén, szobraimmal szeretném kifejezni a belülről sugárzó emberi szépséget, harmóniát, az olyan ember érzés- és érzelemvilágát, aki az élet minden körülményei között megmarad EMBERNEK.”