Székelyföldi népviseletek Haáz Ferenc Rezső akvarelljein és ceruzarajzain

A rajztanár és múzeumalapító etnográfus Haáz Ferenc Rezső a felvidéki Szepesbélán (Spisská Belá, Zipser Bela) született 1883. augusztus 12-én cipcer, más néven szepesi szász családban. Apja Haáz Sándor főjegyző, anyja Weisz Vilma. Tanulmányait testvéreivel – Ilona, Irén és Jolán – együtt a város főterének közepén álló evangélikus elemi iskolában kezdte. A középiskolát a híres késmárki gimnáziumban folytatta német és magyar nyelven, majd miután édesapját 1896-ban Iglóra nevezik ki, tanulmányait itt folytatja, és itt is érettségizik 1901-ben, a magyar gimnáziumban. Gyermekkori élményei, diákévei örökre a szülőföldhöz kötik, hosszú tanári pályája során vakációit, ameddig lehetett (a II. világháborúig), rendszeresen a négy testvér iglófüredi nyaralójában tölti.
1901–1905 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanul, Székely Bertalan osztályában. A főiskola elvégzése után katonáskodik, ekkor pályázza meg a székelyudvarhelyi református kollégiumban megürült rajztanári állást, és 1906-ban meg is választják helyettes tanárnak. 1910 nyarán feleségül veszi dr. Mezei Ödön vármegyei orvos leányát, Annuskát és a Haáz család nemsokára négy gyermekkel gyarapodik: Anna (1911), Sándor (1912), Ferenc (1913) és Jolán (1915).
A székely népi kultúra jelentőségére, esztétikai értékeire tanártársai, Viski Károly (1906-1909), de elsősorban dr. Hoffer András (1911-1914) hívják fel figyelmét. Haáz Rezső a két világháború közötti, székelyföldi néprajzkutatás kiváló úttörőjévé válik és egész életét ennek az ügynek szentelte, évtizedeken keresztül fáradhatatlanul dolgozott a népművészet, a néphagyományok feltárásáért és megőrzéséért, a nemzetiségi tudat ébren tartásáért. Szabadidejében sokszor utazott szekérrel a távolabbi falvakba, ahová Nyírő József író és Kováts István fényképész barátai rendszeresen elkísérték, és a diákok segítségével, valamint helyismeretének köszönhetően gazdag tárgyi gyűjtőmunkát folytattak. E néprajzi gyűjtemény tárgyi anyaga alapozta meg a székelyudvarhelyi Múzeumot, amely ma a nevét viseli. Később a történelmi tárgyakkal is bővült, átrendezett múzeum számára nagyon sok művészi értékű szemléltető tusrajzot, akvarellt készített. Kedvenc technikájával, az akvarellel számos néprajzi tárgyú festményt készített, de ezek sajnos szétszóródtak, mert előszeretettel adományozta őket barátainak, ismerőseinek, a múzeum vendégeinek. Nagyon szeretett örömet szerezni festményeinek ajándékozásával, ezt tartotta munkája igazi fizetségének. Haáz Rezső néprajzi szakíróként is figyelemre méltó munkásságot fejtett ki, számos cikket, tanulmányt közölt a korabeli szaklapokban.
1958. július 29-én hunyt el. Sírját kopjafa jelzi a székelyudvarhelyi református temetőben.