Haáz Rezső Múzeum Képtára

2013. január 23 – március 3.

Székelyudvarhely, Temesvár és Bukarest legfontosabb állomásai eddig a fiatal szobrásztanonc szakmai pályájának. A bukaresti Képzőművészeti Egyetem szobrász szakának mesterképzőjén tanuló Kolumbán-Antal József művészete – köztéri alkotásainak, valamint bel- és külföldi kiállításokon szereplő munkáinak köszönhetően – egyre inkább a szakma érdeklődésének homlokterébe kezd kerülni.
A portugáliai Braganca-ban tett tanulmányi útja során történt „nagy” találkozása a Tengerrel. Ez a találkozás alkotói pályájának jelen szakaszára hatással van és döntően befolyásolja azt. Erre utalnak a kiállításon látható művek is, mert szinte mindegyik munka a víznek, a tengernek, mint lételemnek a hatását, hangulatát viseli magán. A szobrok közvetlenül, vagy áttételesen a Tengert idézik meg egy olyan formavilággal, amelyet a hidrodinamika és az aerodinamika törvényei, egyenletei határoznak meg és írnak le.
A mostani posztindusztrális korban felnőtt és annak kánonjai szerint szocializálódott szemlélők számára a szobrok egy letűnt kor, az ipari társadalom relikviáiként értelmezhetők. Ezt az érzést a hideg és rideg vas, illetve acéldarabokból álló felületek egyértelműen kihangsúlyozzák. Az apró darabokat összetartó csiszolatlan hegesztés-varratok hálószerű rendszere pedig, mint megannyi idegpálya „éltet” egy-egy alkotást (Vitorla, Lebegés, Holttest).
A Hajó, Gálya, Motorhal című munkák olyan ál ready made hatást keltenek, amelyek a konceptuális művészet vizeire repítenek az általuk generált emlékek és gondolatok segítségével.
Erő és megsemmisülés egy időben van jelen vas és rozsda formájában és azzal a ténnyel szembesít, hogy semmi sem örök, minden csak átmeneti. Ezt az érzést esetenként az elemi struktúrák kibontásából származó bonyolultabb alakzatok is igazolják.
A szobrok nemcsak egyszerű dekoratív formák, hanem Kolumbán tenger iránti megbecsülésének, tiszteletének és szerelmének formai bizonyítékai is.
Örök titok marad számomra, annak a varázslatos kapcsolatnak a létrejötte és kiteljesedése, amely egy hegyvidéki ember és a tenger között jött létre. Ez a kapcsolat láthatatlan szellemi búvópatakok hálóján át áramlik most is mindkét irányba. Létezéséről, erejéről és minőségéről ezek a szobrok tesznek tanúbizonyságot.

Veres Péter