TERMÉS 2015

TERMÉS 2015

Székelyudvarhelyi képzőművészek kiállítása
2015. május 20 – július 19.

Ötödik állomásához érkezett az a tárlatsorozat, amely azt tűzte ki célul, hogy a székelyudvarhelyi képzőművészeknek kiállítási, esetenként bemutatkozási lehetőséget biztosítson a Haáz Rezső Múzeum Képtárában.

A 2011-ben rendezett első TERMÉS tárlat valójában egy óvatos kísérlet volt, azt felmérendő, hogy egyáltalán van-e igény egy évi rendszerességgel megrendezett kiállítás-sorozatra? Hajlandóak-e a város művészei – akik egymással alig, vagy egyáltalán nem álltak kapcsolatban – egyszer egy évben munkáikkal egy közös tárlaton részt venni, kiállítani? Az első, a TERMÉS 2011 tárlat utáni visszajelzések skálájának kezdő- és végpontjait fanyalgás, elutasítás, illetve lelkesedés, folytatás határozták meg. Ám, mivel nagyságrendekkel több pozitív visszajelzés érkezett, mint negatív, 2012-ben megrendezésre került a második TERMÉS kiállítás, amit egy olyan katalógus egészített ki, amely az akkori tárlat teljes anyagát tartalmazta. Hála a művészeknek és a szervező intézménynek, azóta minden TERMÉS tárlatot egy-egy katalógus is kiegészít. A világhálónak köszönhető, hogy ezek a kiadványok nemcsak klasszikus, nyomtatott formában léteznek, hanem a Haáz Rezső Múzeum honlapjáról virtuális formában is elérhetők és „forgathatók” a világ bármely pontján.

Az ötödik TERMÉS tárlat szervezése közben óhatatlanul felsejlik az előző évek kiállításainak hangulata, melyeknek során mindig új művek, ismerős, vagy még ismeretlen művészek, alkotók jelentkeztek, hogy lehetőségeikhez mérten, legjobb tehetségük szerint alkotásaikkal jelezzék: ez vagyok én, ezek vagyunk mi, itt és most Székelyudvarhelyen. Szerencsére ez most sincs másképp. A kiállításra kerülő művek szervesen egészítik ki az előző négy tárlat anyagát, érdekes és értékes alkotásokkal jelezve azt, hogy a város képzőművészeti élete aktív és állandó mozgásban van.

Az eddigi tárlatok légköre, hatása, hozadéka egyértelművé tette, hogy a TERMÉS kiállítás-sorozat nem kerget elérhetetlen célokat, nem akarja megváltoztatni a művészet világát, nem akart több lenni, mint ami. Célja az, hogy felvázolja a nagyközönség számára – a meglévő és rendelkezésre álló lehetőségek és eszközök igénybevételével – azt, hogy hogyan, miként és milyen erővonalak mentén alakul a város képzőművészeti élete. Mindezt talán Szilágy Domokos sorai summázzák legtömörebben, miszerint:

 „Hát igen: add azt, ami van, ahogy van,
hallihó nélkül, mellveretlenül:
mert minden többet jelent, mint ami,
hisz semmi sincs egyedül.”

Jelen tárlat 24 képzőművésztől 45 műalkotást mutat be. Berze Imre, Biró Gábor, Bíró Mihály, Elekes Gyula, Fülöp György, Gidó Szende, Gujuman Uliana, Jakab András, Jakab András (ifj.), Kalló László, Kelemen Albert, Kolumbán-Antal Ilonka, Kolumbán-Antal József, Kovács Bori, Kubanek László, Lakatos László, Molnos Zoltán, Nagy Péter, Simon Béla, Török Bíró Erzsébet, Török Ferenc, Vass Mária-Magdolna, Zavaczki Walter, Zsombori Béla műveiből kitűnik, hogy mindannyian érzik, sejtik, vagy tudják azt, hogy

„… nincs, sosincs közöny,
hogy Napok égnek minden szemben,
minden utcakövön”.

Veres Péter