Történelmi gyűjtemény

Múzeumunk történelmi gyűjteményének alapját a székelyudvarhelyi Református Kollégium 18–19. századból fennmaradt tárgyai képezik. A 18. század során nőtt a szemléltető oktatás iránti igény. A felsőbb iskolák (gimnáziumok, kollégiumok, egyetemek) saját régiséggyűjteményeket hoztak létre, amelyek a diákok és tanárok művelődését voltak hivatottak elősegíteni. A Református Kollégium is fokozatosan kialakította saját régiségtári gyűjteményét, amelyet többnyire külső adományokból állított össze, de az iskola tanárai és diákjai is gazdagították azt saját gyűjtéseikkel. A kollégium régiségtárának alapját elsősorban a numizmatikai (éremtani) gyűjtemény képezte, amelynek első darabjairól már az 1770-es évekből van tudomásunk. A régiségtár első ismert összeírására 1797-ben került sor, amelyből kiderül, hogy a Kollégium a 18. század végén már jelentős numizmatikai, természetrajzi, ásványtani, mechanikai gyűjteménnyel rendelkezett, amelyet egyéb „érdekességnek” és „ritkaságnak” tartott régi tárggyal egészítettek ki.
A történelmi gyűjtemény a néprajzi gyűjteménnyel párhuzamosan gyarapodott és gazdagodott Haáz Rezső (1883–1958) kollégiumi rajztanár és autodidakta néprajzkutató munkásságának köszönhetően. Haáz főként a néprajzi tárgyak begyűjtésére összpontosított, de figyelmet fordított a történelmi anyag gyűjtésére és a kor követelményei szerinti bemutatására is. A 19–20. század fordulóján végbemenő urbanizáció és városfejlesztés következtében lebontásra kerülő régi középületekből származó kisebb tárgyi emlékek is többnyire Haáz Rezső gyűjtőmunkájának köszönhetően kerültek a formálódó iskolai, majd városi múzeum gyűjteményébe. A 20. század első felében nem szervezték külön gyűjteményekbe a helytörténeti jellegű tárgyakat, a numizmatikai és fegyvergyűjteményt, hanem egységes anyagként kezelték. A muzeológiai szakosodásának megfelelően a 20. század közepétől kezdődően azonban ezeket tárgytípusokat jellegük szerint külön osztályozták, csoportosították és raktározták.
A helytörténeti gyűjtemény legrégebbi és lokális szempontból legjelentősebb része a céhes és ipartársulati tárgyegyüttes. Ezt a kategóriát főként a 18–19. század során készült úgynevezett behívótáblák, pecsétnyomók, lustrabotok és céhes ládák képezik. A céhrendszer 1872-es felszámolása után jöttek létre az ipartársulatok, amelyek a korábbi céhek jogutódjai voltak, és számos céhes hagyományt megőriztek, továbbvittek. Ennek megfelelően találkozunk a gyűjteményben a fent említett tárgytípusok ipartársulati változataival is, amelyeket kiegészítenek a társulati zászlók. A legrégebbi fennmaradt behívótáblát a szűcs céh készítette 1703-ban. A gyűjtemény utolsó behívótáblája pedig már az ipartársulati korszakból, 1918-ból származik, és a cipészek társulata készíttette. Gyűjteményünk az asztalos, fazekas, szűcs, cipész, kalapos, mészáros, szíjgyártó, tímár, csizmadia, szabó, kerékgyártó, szatler és kovács céhek és ipartársulatok anyagát őrizte meg. Nem szokványos, és az iparossághoz nem igazán köthető az úgynevezett „földművelő ipartársulat”, amelynek 1912-es zászlója is múzeumunk gondozásában maradt fenn. A céhes és ipartársulati anyaghoz kapcsolódnak a különböző kisiparos szakmák eszközei, szerszámai, illetve néhány beazonosítható kézműves termék is.
A gyűjtemény fennmaradó részét tárgytípusok szerint több kategóriába csoportosítottuk: háztartási és berendezési eszközök, írói, irodai tárgyak, iskolatörténeti, egészségügyi, öltözködési tárgyak, lakatos-kovács termékek, emléktárgyak, egyházi kegytárgyak, játékok, militáriák, technikai-tudományos, propaganda-jellegű, sporttörténeti, múzeumtörténeti, kereskedelmi, fotóművészeti eszközök, képeslapok, közlekedési, temetkezési tárgyak, valamint néhány hangszer, dekorációs elem és politikai zászlógyűjtemény.
Mindezek mellett létrehoztuk és fokozatosan gyarapítjuk a történelmi gyűjtemény film- és hangtárát, valamint a gazdag anyaggal rendelkező fotótárat. A film- és hangtár elsősorban a városhoz kapcsolódó riport- és dokumentumfilmeket, régi híradókat és közéleti műsorokat, valamint interjúkat tartalmaz. A fotótár egy több tízezer darab fotónegatívból és pozitívból álló gyűjtemény, amelyet néhány tucat üvegnegatív egészít ki. A fotógyűjtemény anyaga jelenleg is feldolgozás és rendezés alatt áll. Két szempont szerint csoportosítottuk: történeti korszakok és személyes hagyatékok alapján. A korszakolás a klasszikus történelmi datálást követi: I. dualizmuskor, II. interbellum és második világháború, III. szocializmus, IV. rendszerváltás utáni időszak. A személyes hagyatékok közül ki kell emelnünk a következő algyűjteményeket: Haberstumpf-, Bod Károly-, Orbán Balázs-, Mărginean-, Szilágyi Ignác-, Sztojka Ferenc-, Ferenczi Géza-, Koncz Ármin-, Spanyár Pál-, Weis Júlia-, Dsokebin-, Zepeczaner Jenő-, Márton Zsigmond-, valamint a Marx-hagyatékot. A Marx József fotóművész hagyatéka tematikáját tekintve az 1930-as évektől az 1990-es évek elejéig lefedi majdnem egész Erdély, a Bánság és Partium területét. Művészeti és dokumentációs értéke mellett jelentős történelmi forrásértékkel bír. A hagyaték a fotótár, sőt a teljes múzeumi gyűjtemény egyik legértékesebb részét képezi.
A Kollégium és iskolamúzeum egyűjteméye az idők folyamán jelentős károkat szenvedett. Először az 1848–1849-es szabadságharc során dúlták fel a román és szász népfelkelők, majd a 20. században a két világháború során a román és szovjet katonák tettek kárt az Osztrák-Magyar Monarchia korában helyreállított és gazdagított gyűjteményben. A veszteségek ellenére a régi törzsgyűjtemény egy része ma is megvan, és számos helytörténi kiállításunk tárgyi látványvilágát gazdagítja.
A történelmi gyűjtemény 2025 végén (a Marx-fotóhagyatékot egyetlen tételnek számítva) 5 615 db tárgyból állt. A Marx-hagyaték fótónegatívjait, pozitívjait, diafilmjeit és két üvegnegatívjával együtt ez a szám 32.359 darabra rúg.