TOTÁL LOKÁL

TOTÁL LOKÁL

 Kelemen Albert grafikai kiállítása

2014. január 21 – március 31.

Az 1972-ben született Kelemen eddigi életútjának fonala, néhány vargabetű megtétele után, visszakanyarodott szülővárosába, ahol ma a Bethlen Gábor iskolában művészettörténetet és rajzot tanít.

Általában munkáinak központi témája az ember, illetve mindannak az ábrázolása, megörökítése, ahogyan az ember különböző élethelyzetekben viselkedik, megnyilvánul. Az ábrázolás, a rajzolás pedig egy olyan sajátos stílusban ölt testet nála, amely nyomokban még őrzi a gyermekrajzok szabad, leíró és naiv hangulatát, ám formavilágban, jellemábrázolásban, erkölcsi témák megrajzolásában, szerkesztésben kiforrott grafikusi vénáról árulkodik. Az illusztrációként, karikatúraként is felfogható rajzok, grafikák témái a múlt eseményeiből és a jelen történéseiből egyaránt merítenek. Kelemen rajzaira néha a kritikai hangnem is jellemző, de, amint azt egykor kifejtette „nincsenek világmegváltó szándékaim”.

Az utóbbi években rajzainak témája eltolódni látszik abban az értelemben, hogy ma már az ember mellett annak épített, vagy természetes környezete is hangsúlyosan jelenik meg a képeken. Olykor egy-egy kép láttán a Jánosi Andrea által megrajzolt kincses képeskönyvsorozat rajzai, képei jutnak eszünkbe, amelyek Richard Scarry „tesz-vesz” stílusára hajaznak.

Kelemen Albert művészettörténész-képzőművész jelen kiállítása egy olyan érdekes világba hívja meg a látogatót, melynek határai megegyeznek Székelyudvarhely határaival. Amint azt a tárlat címe is jelzi, a téma, a látvány kizárólag csak helyi jellegű. Minden Székelyudvarhelyről szól, úgy, ahogy azt egy Székelyudvarhelyen született és itt élő képzőművész fogalmazta meg és ültette át képi formába.

A rajzok, grafikák a helyi jelleg, a vélt, vagy valós helyi értékek, a hely szelleme által sugallt érzések, hangulatok lenyomatai. Ezek a hangulatok Kelemen sajátos optikáján átszűrődve jutnak el hozzánk, székelyudvarhelyiekhez, vagy az innen elszármazottakhoz és szembesítenek a jelennel, vagy ébresztik fel a múlt bennünk szunnyadó emlékeit, emlékfoszlányait. A Vár utca, a Barátok temploma, a Székely Támadt Vár, a Főtér, a Kicsi Állomás, a Kossuth utca, a Városháza, a Jézus-kápolna, templomok és számos más udvarhelyi épület, épületrészlet, vagy városszeglet mind olyan objektumok, amelyek a székelyudvarhelyiek lokálpatrióta vegykonyhájában beindítják az emlékezés titokzatos reakcióit. Ebben a templomban konfirmáltam, ott vártam autóbuszra, hogy kimenjek a Szejkére, itt, ebben az utcában volt az első randevúm, ott szálltam vonatra, mikor vittek katonának, abban az üzletben vásárolta édesanyám az első mobiltelefont … Ilyenszerű emlékek számtalan változatának lehetnek kiindulópontjai Kelemen Albert ez alkalommal bemutatott munkái.

Összhatásukban a kiállított művek mintha a műszaki rajz és a képregény laza összefonódásának eredményei lennének. Csak ritkán árnyékol, satíroz, melynek következtében szinte egyáltalán nincs, vagy csak nyomokban lelhető fel térhatás a munkákon. Kelemen stílusának alapjait – saját bevallása szerint – Henri Toulouse-Lautrec és Heinrich Zille munkásságában lelhetjük meg, melynek segítségével egy sajátos és érdekes képarchitektúrával bíró világot épít fel. Ezen a világon aztán olykor-olykor Otto Dix művészetéből ismert fanyar hangulat is átsuhan.

A „totál lokál” szószerkezet akár a lokálpatriotizmus szinonimájaként is értelmezhető, amelyet ma legtöbbször negatív konnotációban használnak, és ebben a minőségben kimeríti a belterjesség, a népieskedés, a provincializmus, a melldöngető hazafiság fogalmát. Ám a művészettörténész-képzőművész Kelemennek sikerült elkerülni ezeket a csapdákat, buktatókat azzal, hogy rajzain ezeket a másodlagos értelmezéseket egy enyhe humor és groteszk keverékéből álló hangulattal semlegesíti. Ennek köszönhetően egy közösség egészséges lokálpatriotizmusának és annak diszkrét bájának lehetünk szemtanúi. Mindezt nem úgy teszi, mintha egy globalizáció-ellenes manifesztumot fogalmazna meg, hanem visszafogottan és tapintatosan sugallja a helyi jelleg, a helyi értékek ismeretének és megóvásának fontosságát. Tulajdonképpen ezzel azt is jelzi, hogy ezen ismeretek hiányában nagy valószínűséggel gyökértelenül betagozódunk abba a jellegtelen embertömegbe, amelyet már a globalizáció törvényei irányítanak.

Veres Péter