A Haáz Rezső Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiumának támogatásával sikeresen bonyolíthatta le a „Helytörténeti jelentőségű (18-19. századi) festmények vásárlása” című projektjét. Az ismeretlen szerzőktől származó négy képzőművészeti alkotás Udvarhelyszék helytörténeti múltja szempontjából forrásértékű tárgyi hagyatékként tartható számon, ugyanakkor a város képzőművészeti életének történetét gazdagítja.
A most előkerült festmények stílusjegyeinek, karakterisztikáinak, illetve a kép hátán rögzített feliratok közzétételével azt reméljük, hogy az analógiákat kereső kutatók találnak olyan adatokat, amelyek alapján a korabeli festők némelyike majd beazonosítható. A 18. századi erdélyi vándor portréfestők művészete nem elsősorban az egyéni művészi invencióról szólt, hanem a megrendelői reprezentáció, a társadalmi önábrázolás és a kulturális közvetítés szolgálatáról. Éppen ezért alkotásaik a szerényebb művészi teljesítmény ellenére az erdélyi nemesi, polgári, illetve egyházi elit vizuális kultúrájának hiteles dokumentumaiként értékelhetők. A korabeli vándor portréfestők munkássága jelentős mértékben hozzájárult a nyugat-európai portréfestészeti minták erdélyi honosításához, miközben sajátos regionális karaktert alakítottak itt ki.
Udvarhelyszék helytörténeti múltjának kuriózumai bukkantak fel 2024 év végén egy magángyűjteményben. Az előkerült négy festmény tulajdonosa jelezte a helyi múzeum felé a nyitottságát, hogy a helytörténeti jelentőségű festett portrék a város közgyűjteményébe kerüljenek. Az eladás szándéka és a múzeum gyűjteményezési stratégiája ez esetben szerencsésen találkozott, és az NKA támogatás révén két olyan család személyiségeit megörökítő műtárgyakat sikerült megvásárolni, akik meghatározóak voltak Udvarhelyszék 18-19. századi fejlődésében. A megörökített négy személyiség a székelyudvarhelyi SOLYMOSSY család, illetve a patakfalvi FERENCZY család tagjai voltak. A fennmaradt festmények olyan személyek arcvonásait őrizték meg, akikről tudomásunk szerint más hiteles képi ábrázolás nem maradt fenn. Következésképpen ezek a portrék ma nemcsak művészeti, hanem történeti forrásként is kiemelkedően fontosak.

A megvásárolt műtárgyak:

1. Ismeretlen festő: Solymossy József
Képadatok: olaj, vászon, 43,5x61,5 cm, dátum: 1795.
A kép hátán található felirat: „Solymosi József, feliratott Udvarhelyt 1795, életének 36dik esztendejében.”

A képen ábrázolt és a felirat alapján az életkorát is jelző 36 éves férfi viselete az, ami első tekintetre felismerhető. A 18. század végének magyar nemesi öltözete II. József korából való. A barna prémmel szegélyezett kék sujtásos mente alatti mellényt is díszgombok ékesítik, a magas fehér galléros ing mellén csipkés rész látható. A hajviselet természetes, középen elválasztott, oldalt lelógó hajjal, mindez megfelel a korabeli erdélyi magyar nemesi portrédivatnak. A semleges hátterű mellkép-kompozíció beállítása frontális, ami a korban jól bevált kompozíciós sémákat követi. Az alkotó a nevét nem tüntette fel, az arc ábrázolása alapján azt mondhatjuk, nem tartozott a kor vezető udvari festői közé. A nemesi megrendelés reprezentációs igényekhez való igazodást feltételezett, és az ilyen portrék elsődleges célja nem az egyéniség mély pszichológiai ábrázolása volt, hanem a társadalmi rang, a családi tekintély és a vagyoni helyzet hangsúlyozása. A viselet részletgazdag megjelenítése a képen ezért kiemelt szerepet kapott, s ilyen tekintetben a portré értékes viselet- és művelődéstörténeti dokumentum is.

2. Ismeretlen festő: Solymossy Józsefné Zöldági Klára
Képadatok: olaj, vászon, 43,5x61,5 cm, dátum: 1795
A kép hátán található felirat: „Zöldági Klára, Solymosi Józsefné, feliratott Udvarhelyt 1795, életének 36dik esztendejében.”

A felirat alapján Solymossy Józsefné Zöldági Klára is 1759 körül született, és egyidős lehetett Solymossy Józseffel, aki a férje volt. Ez az 1795-ös keltezésű portrépáros női alakja szintén Udvarhelyszék nemesi portréfestészetének egy kevésbé ismert darabja. A helyi megrendelésre készült, szerényebb színvonalú reprezentációs arckép női alakja is frontális beállítású, valószínűleg ugyanazon festő, ugyanazon időszakban készítette a házaspárt ábrázoló portrékat. E kép kompozíciója, mérete, festői megoldásai és hangvétele is szinte teljesen megegyeznek a férjet ábrázoló portréval.
A semleges, kékes-barnás háttér előtt megjelenő frontális beállítású asszony tekintete közvetlenül a nézőre irányul, arckifejezése nyugodt, visszafogott, méltóságteljes. Öltözéke a korszak erdélyi kisnemesi viseletét idézi. Fejét fekete főkötő fedi, amelyet két oldalán masniba kötött szalagok díszítenek, nyakában dupla fekete gyöngysor látható. Ruházatának legfeltűnőbb eleme a széles, világos prémgallér, amely sötét felsőruháját övezi. Két karján világosabb anyagból készült, finom mintázatú ing. A mellrészen függőleges aranypaszomány vagy díszszalag jelenik meg, amely ünnepélyesebbé teszi az öltözetet.
A házastársakat megjelenítő két festmény átmenetet képez a késő barokk reprezentatív portréhagyomány, valamint a klasszicizmus felé egyszerűsödő polgári portré között. Nem mutatja a 18. század közepére Európában jellemző barokk pompázatot, de a 19. század eleji biedermeier bensőségességet sem. Ilyen módon a portrépár szép példája az erdélyi provinciális portréfestészetnek, amelyben a reprezentáció és a hiteles személyábrázolás kiegyensúlyozottan jelenik meg. A két kép együtt nemcsak művészeti, hanem viselet-, társadalom- és családtörténeti szempontból is értékes dokumentum, hiszen egy 18. század második felében élt házaspár önreprezentációját őrizte meg az utókor számára, így egyszerre hordoznak családtörténeti és művelődéstörténeti értéket.

3. Ismeretlen festő: Ferentzi György
Képadatok: olaj, karton, 33x43,5 cm, dátum: 1776.
A férfi mellkép hátán a következő felirat: „Georgius Ferentzi. Anno Aet. 22, Anno Dni 1776”.

A felirat alapján Ferentzi György 1754-ben született. Történelmi források alapján tudjuk, hogy országgyűlési követ és széki főnótárius volt. A háromnegyed nézetben megjelenített fiatal nemes a tekintetét közvetlenül a szemlélőre irányítja, arca telt. Nagy, sötét szemei és a finoman ívelt szemöldökei nyugodt, méltóságteljes kifejezést sugallnak. A keskeny fekete bajusz az arc egyetlen markáns férfias jegye, amely a korszak fiatal nemeseinek divatját idézi. Az enyhén balra forduló testtartású, oldalt felcsavart, fehér parókás férfi viselete a 18. század második felére jellemző. A paróka viselete is egyértelműen a kor nemesi reprezentációjának része, akárcsak a prémes, gazdag gombolású, sujtásos dolmány, a magas, fekete nyakpánt és a szorosan záródó gallér a korabeli magyar nemesi díszöltözet darabjai, emlékeztetve a Mária-Terézia kori ünnepi magyar öltözetre.
A kép egy ismeretlen vándorfestő munkája lehet, amely családi megrendelésre készülhetett. A kissé merev arckifejezés, az egyszerű szürkés háttér és a viselet gondos kidolgozása tipikus a 18. század végi erdélyi nemesi portrégalériák darabjaira. A képi reprezentáció eszközei kizárólag az arckifejezésre, a rangot jelző öltözékre és a testtartásra korlátozódnak. A kompozíció kiegyensúlyozott, a megvilágítás lágy, az arc plasztikáját finom fény-árnyék átmenetek formálják.
Mivel a kép hátán található felirat alapján beazonosítható egy konkrét személy neve és életkora, ez ritka és fontos támpontot nyújt a mű datálásához és az ábrázolt személy azonosításához, ami a családi arckép történeti értékét jelentősen növeli.

4. Ismeretlen festő: Ferentzi Pál
Képadatok: olaj, vászon, 37,5x47 cm, dátum: 1815 A kép hátán a következő felirat: „Ferentzi Páál. 9 esztend. 1815.”

A felirat alapján következtethetünk az ábrázolt fiú születési dátumára: 1806. Az ismeretlen szerzőjű képen az ábrázolt kisfiú fekete, kétsoros gombolású vörös béléssel vagy paszpóllal díszített kabátot visel, magas, fehér keményített gallérú inggel, a korabeli nemesi gyermekportrék divatjának megfelelően. A portré minősége alapján következtetni lehet arra, hogy egy jómódú kisnemesi, vagy hivatalnok család gyermekportréjáról van szó. Az öltözet is ezt sugallja. A kisfiú kezében egy piros fedelű könyvet tart, ami valószínűleg nem véletlen attribútum, hanem a neveltetésre, a tanulmányokra utal. A kevésbé merev kompozíció arcmodellálása finomabb, a portré színkezelése korszerűbb, és arra vall, hogy ezt a portrét az előző portréfestőktől eltérő, más vándorfestő készíthette a család megrendelésére. Ferentzi Pál feltételezhetően Ferentzi György fia vagy unokája, ennek feltárásához további levéltári kutatás szükséges.

A négy olajfestmény első bemutatása már megtörtént a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozaton, a képeket a múzeum előterében kiállítva ismertettük. A beszerzett műtárgyak időszakos prezentációja viszont csak a rövid távú hasznosulási alkalomra adott lehetőséget, azonban a múzeum történészei tovább dolgoznak egy helytörténeti kiállítás koncepcióján, melynek végső tartalma szempontjából is értéket képeznek ezek a kordokumentumként szolgáló műtárgyak. Egy helytörténeti kiállításban ezek a történelmi jelentőségű portrék kiemelt helyet foglalnak majd el, és hosszabb távon is megtekinthetőek lesznek a nagyközönség számára.
Egy 18-19. századi portréfestmény beszerzése további feladatokat is jelent a gyűjteménykezelő számára, a képek állapota ezt indokolttá teszi. A festményeken jelentős öregedési nyomok figyelhetők meg, a festékréteg több helyen kopott, illetve tisztításra szoruló állapotban került a múzeumba. Apró hiányok és felületi sérülések láthatók a képeken. A lakk megsötétedése kissé tompítja a színeket. Jelen pillanatban zajlik a beszerzett portréfestmények restaurálása.

Lőrincz Ildikó
muzeológus-művészettörténész