VASSZÉKELY kitüntetés a múzeum régészének

Díjazottunk, nevében is őrzi annak a vidéknek a megnevezését, amely szülőföldjeként szolgál, s amely olyan meghatározó élményekben részesítette, hogy szakmai ismeretei elmélyítését követően hazakívánkozott, maga mögött hagyva az anyaországban kínálkozó lehetőségeket, de meggyőződve arról, hogy munkájával szolgálatot tehet szülőföldje számára.

Itthon él, kutat és írja, esetenként újraírja a régió történelmét. Azon fiatal generáció tagja, akikre különösképpen nagy felelősség hárul. A régészeti kutatások révén felszínre kerülő információk újabb és újabb távlatot nyitnak meg a történelmi valóság értelmezésére. Az ásatások az információk kincsesbányájaként értékelendők, de nagy kincs maga a régész is, aki felszínre hozza és értelmezi a cseréptöredékek, kultúrrétegek, a légifotók, újabban pedig az antropológiai és dendokronológiai eredmények közötti összefüggéseket.

Székelyudvarhelyen végzett középiskolai tanulmányait követően, műszaki pályát választott, de már a Brassóban eltöltött tanulmányi évek alatt tudatosan készült a történelem szakra. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara mérföldkő volt számára. 1994–2000 között régészet-történelem szakon szerzett képesítést, s már az alapképzés időszakában bekapcsolódott olyan feltárásokba, amelyek távlatot nyitottak, tapasztalatot jelentettek a pályakezdő régész számára.

A Budapesti Történeti Múzeum által vezetett budavári ásatásokban vett részt, majd a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének külső munkatársaként gyarapíthatta szakmai tudását. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága által végzett autópálya-feltárásokon már ásatásvezető régészként jegyzi a szakma, s különös eredménnyel is dicsekedhet, hiszen csapata találta meg Balatonlellén a legelső pannóniai langobárd települést. Ugyanehhez az időszakhoz kapcsolódik a légirégészeti tevékenység elkezdése is, amelyet, hazatérését követően nagy sikerrel kamatoztatott Székelyföldön.

2004-ben a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régészeként kezd el dolgozni. A több évtizedes régészeti- és az ebből fakadó szakmai hiányosság miatt, igen lényeges információk tisztázása hárul napjaink régészeire. Bár egyesekben önérzeti sértettséget váltott ki, egyik ásatásának eredménye fontos kérdésre adott választ, miszerint a város határában található Jézus-kápolna építése határozottan nem datálható az Árpád-kora.
Ugyanakkor, az utóbbi évtizedben végzett templomásatások a szakma számára is meglepő eredményeket hoztak: azt mutatják, hogy Udvarhelyszéken szinte mindenik faluban volt középkori templom és tízből nyolcnak Árpád-kori előzményei vannak. S, hogy honnan is tudhatja mindezt a régész? Felsorolnám néhány település nevét, amelyek templomaiban az utóbbi évtizedben régészünk feltáráson vett részt: Kányád, Szentimrefalva, Bikafalva, Bágy, Telekfalva, Máréfalva, Székelyderzs, Bögöz, Lengyelfalva, Fenyéd, Tordátfalva, Homoródszentmárton, Felsősófalva, Székelyszentlélek, Nagymedesér, Homoródújfalu, Oklánd, Etéd, Parajd, Rugonfalva, Városfalva, Korond, Felsőboldogfalva, Székelyudvarhely.

A szakrális objektumok kutatása mellett kihívást érez további résztémák pontosítására. Adatokat szolgáltat, tanulmányokat és ismeretterjesztő cikkeket ír, sőt önálló köteteket jelentetett meg. Ezekkel a munkákkal a sóvidéki és székelyföldi sóbányászat múltját tárta fel, Udvarhelyszék középkori településtörténetét gazdagította, különös figyelmet szentelt Székelyföld középkori váraira, doktori dolgozata megírásához pedig több éves célirányos kutatást végzett az udvarhelyszéki középkori és kora újkori erőségek és védő rendszerek tudományos szintű feldolgozása érdekében.
Részese a nemzetközi összefogással zajló kutatásoknak is, amelyek a székelyföldi rejtélyes eredetű töltésvonalak múltjának feltárására irányulnak, de úttörő ásatásokat is magának tudhat. Kutatja a települések határaiban fellelhető egykori kápolnákat, a védbarlangokat, s a számunkra legendás hangzású Rapsonné várából, Kustaly várából vagy Rika-erdőből hozza felszínre a történelmi töredékeket.

Városunkban, a Kadicsfalvi-réten 2008-ban elkezdett, majd 2016-ban és 2017-ben folytatott gót település feltárását komoly szakmai teljesítményként jegyzik. A székelyudvarhelyi objektumok közül mégis a Székelytámadt vár a szívügye. A várban végzett eddigi ásatások eredményeképpen már fenntartásokkal kell olvasnunk Orbán Balázs leírásait, de akár a nagy elődök, a Ferenci testvérek adatait is korrigálni tudta. Ugyancsak a nevéhez köthető az első székelyudvarhelyi rovásírásos emléknek a várásatások során felszínre kerülése is.

Azt is mondhatnám, hogy díjazottunk szakmai munkássága időjárásfüggő. Amikor a külső időjárás megengedi – évszaktól függetlenül – tereped dolgozik: terepbejárást végez, ásatáson vesz részt, légifotózás érdekében röpköd a történelmi objektumaink fölött, vagy éppen valamely templomtorony gerendáját fúrja a dendrokronológiai vizsgálat érdekében. A külső viszonyoktól a műhelybe kényszerül kutató pedig feldolgozza az adatait, digitalizál, leltároz, kiállítást készít elő, vagy éppen tervez, tervezi a legközelebbi adódó szép idős terepmunkáját.

Díjazottunk tehát egy vas akaratú székely régész, dr. SÓFALVI ANDRÁS.