VELÜNK ÉLNEK
Magyari Hunor fotótárlata
A Föld Napját 1970-ben szervezték meg először az Egyesült Államokban: a környezet és természet védelmének fontosságáért emelte fel a szavát több, mint 20 millió amerikai. A mozgalom a ’90-es években vált világméretűvé, Székelyudvarhelyen a ’90-es évek közepén szervezte a Független Öko Klub az első föld napi akciókat és azóta is kisebb-nagyobb megszakításokkal hívják fel a figyelmet civilek, iskolák, különböző intézmények a környezeti problémákra.
Fontos megismerni persze, ezeket a problémákat, de nem szabad pánikolni, sem legyinteni rájuk. Nyugodt lelkiismerettel, csak akkor panaszkodhatunk, ha mi magunk is megtesszük az apró lépéseket a környezettudatos életforma eléréséhez.
„Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy! “- mondta Theodore Roosevelt, amerikai politikus.
Ezt tette Magyari Hunor is, amikor az elmúlt néhány évben fényképezőgépével a természet, illetve ahogy ő fogalmaz a Teremtő apró teremtményeinek nyomába eredt.
A most megjelent könyv bevezetőjéből megtudjuk, hogy Hunor középiskolás kora óta foglalkozik fotózással, Balázs Feri bácsi, majd Szilágyi Zoltán irányításával ismerte meg a fényképezés alapjait. Diákként még lehetősége volt a sötétkamrák varázsát megismerni, saját kezűleg előhívni a gondos tervezés után exponált filmeket, majd megismerkedett a digitális technológiával, amely számára is új lehetőségeket nyitott.
Fotós tevékenysége során rendszeresen részt vett a székelyföldi falvakat bemutató, Orbán Balázs szemével című faludokumentációs táborokban, fényképeivel segítette a Szent László királyt ábrázoló falképkutatásokat, barátai segítségével sikerült dokumentálnia az Erdélyi Református Egyházkerület valamennyi, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület számos templomát – mintegy 900 épületet kívülről-belülről. Közel 800 épületet pedig madártávlatból örökített meg, miközben másik szenvedélyének, a légi fotózásnak hódolt.
Elég nagy váltás a monumentális épületek után a makrofotózás felé való fordulás: 2018-ban kezdett el érdeklődni ezirányban, majd a világjárvány miatt bevezetett korlátozások következtében még több lehetősége volt a természetfotózásra, elmélyülni a rovarok varázslatos világában.
Amikor kezembe került a könyv, igencsak kellemesen meglepődtem: a kemény borítójú, A4- es méretű könyvet élmény lapozgatni. Az igényes szerkesztésű, nem túlzsúfolt album könnyen áttekinthető, minden oldalon egy faj kerül bemutatásra nagyon jó minőségű fotókkal és leírással. És itt ki kell emelni a leírások fontosságát, amelyek nélkül akár öncélú projektnek is tűnhetne az egész. Hunornak nem esett nehezére, hogy a téma egyik szakértőjéhez forduljon segítségül: Dr. Keresztes Lujza entomológust, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docensét kérte fel a kézirat lektorálására, aki ezt készségesen és térítésmentesen vállalta, a szöveg kiegészítésével, illetve az angol nyelvű szöveg megírásával együtt.
Az album, bár kacérkodik a gondolattal, nyilván nem tekinthető határozónak, főként szűk terjedelme miatt, de kiválóan alkalmas arra, hogy betekintést nyújtson Székelyföld változatos élővilágának egy kis szegmensébe és ezáltal kedvet keltsen a rovarok színes világában való elmélyülésre. A fajismertető szöveg nem rettenti el olvasót, minimális biológiai ismeretekkel megérthető, nem kell szakszótárt használni mellé.
Az albumban érthető módon túlsúlyban vannak a lepkék, pillangók, hiszen a fotogénebb kategóriába tartoznak. Bemutatásra kerülnek olyan közismert fajok, mint a háziméh, a hétpettyes katicabogár, a fecskefarkú lepke, a májusi cserebogár, vagy a mezei tücsök, amelyekkel aránylag gyakran találkozhatunk a kertben vagy erdőn-mezőn járva, de olyanok is, amelyeket ritkán lát az átlag kiránduló. Ilyenek például az imádkozó sáska, valamint a szarvasbogár, amely Natura 2000-es jelölőfaj, tehát európai védettséget élvez, és amely ma már sajnos az élőhelyének csökkenése miatt egyre ritkábban kerül szem elé.
A kiadvány igazi kaláka, vagy divatosan mondva Start-up eredménye: kialakult az ötlet, majd Hunor segítőket, támogatókat keresett és talált. Az albumot a szerző fotói mellett Szász Erika és Szabó Apor rovarfotói gazdagítják.
Összesen 48 faj kerül bemutatásra a könyvben, illetve 18 fajról készült fotót a kiállításon is megcsodálhatunk. A fajok rendhagyó módon nem rendszertanilag vannak csoportosítva, hanem névsor szerint kerültek bemutatásra.
A kiadvány célja a figyelemfelkeltés, az ismeretterjesztés, hozzájárulni a környezettudatos generáció kineveléséhez. Úgy vélem, hogy jó úton jár a szerző és társai, hiszen a természetvédelem egyik fontos eszköze a nevelés: ha megismerjük a minket körülvevő élővilágot, a velünk élő teremtményeket, elfogadjuk, megkedveljük őket és amit megszeretünk azt könnyebben, szívesebben védjük.
Ambrus László