Aktuális

Múltat tisztelő törekvés lenyomataként hívta életre a Haáz Rezső Múzeum a Székely panteon a képzőművészetben című tárlatot, amely alkalmat biztosít nagy elődök, neves székely „hősök” arcképével szembesülni. Az arcképcsarnok egy Haáz-sarokkal is kecsegtet, mely előtt időzve megismerhető a múzeumalapító Haáz Rezső arca saját ceruzavonásai által, ugyanakkor felfedezhető képmása a fia – Haáz Sándor – alkotása révén, s az utóbbi személyét is megidézhetjük, miközben az édesapa által festett munkát szemléljük.
Az emlékezés időszerű, hiszen egy évszázada született Haáz Sándor etnográfus. Az április 3-i kerek évfordulót a hónap 14-re tűzte ki a család és a tárgyi örökséget féltve őrző székelyudvarhelyi múzeum. Az öreg korában is rendkívüli vitalitásról bizonyságot tevő néprajzi gyűjtő és népnevelő, a mindenki Sanyi bácsija elevenen él a kortársak, tanítványok és ismerősök körében. Ennek bizonyítéka, hogy a református temetőben kopjafával megjelölt sírja előtt közel félszázan hajtottak fejet emlékezve, majd ennél is többen gyűltek össze a múzeumban, a Haáz-sarkot rejtő kiállítótérben.

Murányi János filológus a Haáz Rezső gyűjtéséből létrehozott néprajzi hagyaték leltározása, gondozása révén szerzett tárgyközeli élményeket, majd Haáz Sándor tanácsait és élménybeszámolóit hallgatva gyarapíthatta ismereteit. A múzeumban elmondott méltató beszédében egy folyamat felrajzolását tartotta fontosnak, kihangsúlyozva, hogy Sanyi bácsi munkája édesapja törekvéseiben gyökerezik, és fia jelenkori közösségi tevékenységében él tovább. Haáz Rezső – a XX. század első évtizedében – a felvidéki Szepesbéla szülöttjeként érkezett városunkba, s alig pár év alatt a székely falusi közösségek tárgyi hagyatékát bemutató gyűjteményét bocsátotta közszemlére nyilvános múzeumként. Kisebbik fia, Ferenc az édesapa nyomdokán haladva, a környező falvak kézműves foglalkozásait kutatta, majd tette közzé, mígnem a világháború áldozata lett. A nagyobbik Haáz fiú, Sándor is rendkívüli kíváncsisággal közelített a népi kultúra iránt: tánctehetsége páratlan volt, a népi textíliák és viseletek területén szerzett tapasztalatát pedig számos kiadványban ismertette meg a nagyközönséggel. A családi hagyomány napjainkban is töretlen, hiszen a szentegyházai gyerek filharmónia karnagyaként ismert Haáz Sándor jelenkori tevékenysége páratlan vidékünkön. A „fili” három évtizede nem csak zenét, hanem életérzést is jelent tagjai számára, ezért kívánjuk, hogy Haáz Sándor növendékei sorában ünnepelhesse akár a századik születésnapját is.

Az Orbán Balázs sírjához vezető kapusor mellett 1997-ben megnyitott szakrális kert egy olyan állandó szabadtéri kiállítás, amely arra hivatott, hogy helyet biztosítson, az egykori Udvarhelyszék szakrális emlékeinek. E szabadtéri gyűjteményben olyan fejfák, kopjafák, fa- és kőkeresztek, koporsó alakú sírkövek és más típusú sírjelek kapnak helyet, amelyek már elvesztették eredeti szerepüket, de olyan az állaguk, hogy a szabadban továbbra is ki lehet állítani azokat. Történik mindez azzal a céllal, hogy átmentsük a jövő számára azt az eltűnő félben levő motívumkincset és formavilágot, amelyeket ezek a szakrális emlékek évszázadok óta magukon viselnek.
Október végén új elemmel gazdagodott a szejkei szakrális kert. Egy, a lövétei alszegi temetőből származó, 1928-ban készült, ún. „búcsús keresztfa” felállításával bővült a szabadtéri állandó kiállítás anyaga. A Haáz Rezső Múzeumba behozott kereszt, kisebb restaurálási és konzerválási munkák után került jelenlegi helyére.
A lövétei „búcsús keresztfa” magassága 452 cm és szélessége 120 cm. Anyaga cserefa (kocsányos tölgy), a szárak keresztmetszete pedig 12x18 cm. A kereszt vízszintes szárán kúp formájú bádogkupola nyugszik. Ennek alsó pereme áttört bádogdíszekkel csipkézett. Csúcsdísze egy 50 cm magas kereszt. 2–2 fából faragott bojt csüng alá a kereszt vízszintes száráról.
A korpusz öntött vasból készült és két csavarral rögzül a kereszthez.
A kereszt alja ráklábban végződik, amit csavarokkal és vaspántokkal rögzíttettek nagy valószínűséggel 1958-ban.
A kereszten található rövidítések, feliratok, évszámok:
Felső függőleges szár, a bádogkupola alatt: INRI;
Bal vízszintes szár: D. A
Jobb vízszintes szár: J. K.
Alsó, függőleges szár (a sortöréseket „/”-el jelzem):
DICSÉR / TESÉL /OH SZENt / KERESZt / MELYEN / AZ ÚR / JÉZUS / KINT / HALÁLT / SZEN- / VEDEtt / HOGY / ÖDVÖ- / ZÍTHE- / SE A / BŰNÖS / LELKE- / KET: / ÁLÍTA- / TOTT / A SZENT / LÉLEK / ISTEN / TISZTE- /LETÉRE / 1928- / ÉVI MÁR / 12-ÉN /
A rákláb első oldalán ez olvasható: UJI / 1957
A Haáz Rezső Múzeum ez úton köszöni a lövétei egyházközségnek, Mihály János történésznek, a SIGAPRESS kft-nek és a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal Városgazdálkodási Osztályának, hogy segítettek megszerezni, illetve felállítani a lövétei „búcsús keresztfát”.
Szöveg:Veres Péter
Fotó: Róth András Lajos